Néhány szó a parafáról

A parafa használatának hagyománya évszázadokra nyúlik vissza. A paratölgy a mediterrán medence egyes területein honos, különleges fafajta. Kérgét kilencévenként lehántják: ezt az anyagot nevezzük parafának. A kéreghántás a para-tölgynek semmilyen károsodást nem okoz, így a fa életben marad akár 180-200 évig.

Bebizonyosodott, hogy a parafa ökológiai és egészségügyi szempontból kifogástalan, könnyen használható anyag, mely tökéletesen megfelel korunk követelményeinek. Ez különleges sejtfelépítésének köszönhető. Legfontosabb tulajdonságai:

• portaszító, ezért antiallergén! (ellentétben a hagyományos vászonfestményekkel)
• nincs természetes kártevője
• nehezen gyullad, és égésekor nem keletkeznek mérgező gázok
• vízlepergető, nem gombásodik és penészedik
• forma és mérettartó, igen hosszú élettartamú

A parafát számos területen hasznosítják. Leglátványosabb módon, belső burkolatként, immár kétszáz éve alkalmazzák. Magyarországon is hosszú ideje, számtalan formában használják fel ezt a sokoldalú anyagot.

Az általam alkalmazott technikáról és a képekről

Munkám során találkoztam ezzel a nagyszerű anyaggal, amelyet nagyon megszerettem. Az ipari-háztartási felhasználás területéről több, mint hét éves kísérletező, fejlesztő munka eredményeként átmentettem a képzőművészet világába, hordozó felületként. Ez merőben újszerű elgondolás!

Lyukacsos textúrája által gyönyörű rusztikus hatást, különleges finom tónusokat és színeket nyerhetünk. Képeimnél ezt a tulajdonságát kőszerű felületek megjelenítésére használtam, őskori barlangfestmények, sziklarajzok, kőtöredékek látványának érzetét keltve.

Mindig nagy érdeklődéssel szemléltem a történelem előtti korok kultúráját, művészetét, hagyatékát. Ez ösztönzött "Őskultúrák őrizői" című sorozatom elkészítésére.

A kő számomra nem hideg, élettelen anyag. Önmagában is rengeteg titkot rejt, de az ember keze által megmunkálva a természet, és ősi civilizációk tudásának hordozója. E korok voltak bölcsői jelenlegi életünk, kultúránk értékeinek.

Festményeim érdekes ellentétet képviselnek: a kövek szépségét, beszédességét, plaszticitásuk fény-árnyék játékát visszaadják a szemlélőnek, de nélkülözik azok súlyát, hűvösségét, keménységét. Egy könnyű, meleg, lágy tapintású anyagra kerülve, a ráfestett "kőfigurák" szinte megelevenednek.

A parafára készült festmények színvilága nem élénk, nem erőteljes. Visszafogottságuk harmonizál a parafa anyagának természetes színével, a natúr vászonkerettel, a képek témájával, hangulatával. Ezért jellemző a meleg vörösesbarnák, okkerek használata, illetve - hidegebb árnyalatoknál - a földszínekhez közelítő mohazöld, szürkéskék, amint ez lovas témájú festményeimen is látható.

Legutóbbi sorozatom, mely a Tudatalatti címet kapta, az agy kontrollja alól felszabadult - és elszabadult kéz önfeledt, a tudatalattit felszínre hozó alkotása.

Parafára készült olajfestményeim - a két nemes anyag ötvözése révén - rendkívül tartósak. Ez annak köszönhető, hogy a víz ugyan lepereg felületükről, az olajfesték és higítói azonban erősen beszívódnak, átitatva a parafa anyagát. Ezért újból és újból, több rétegben viszem fel a festéket egészen addig, míg meg nem marad a kép felületén. Így válnak a művek igen hosszú élettartamúakká, - mert nem tud lerepedezni hordozójukról a festék, mint a hagyományos vászon alapú képekről. Ez igen nagy előnyük a parafa-festményeknek. Ugyanakkor hátrányukat is jelenti, mert emiatt nagymértékben megnövekszik anyag és munkaigényességük, így költségük is. Rusztikus felületük szépsége, kuriozitása, és eleganciája azonban kárpótol ezért a többletráfordításért, figyelembevéve azt az igen fontos tényezőt is, hogy antiallergén tulajdonsága által egészségesebbé teszik környezetünket!

Parafa-festményeimmel megjelentem 2004. májusában a Magyar Feltalálók Egyesülete által szervezett GENIUS - EUROPE c. nemzetközi kiállításon, és GENIUS díjat nyertem.