A kelták körében nagy tisztelet övezte a lovakat, az egyik legfontosabb állatnak számítottak.

Különösen nagy misztikus jelentősége leginkább a fehér lónak volt, ami fontos szerepet játszott a királyválasztásnál. Fehérsége folytán a tudás és a bölcsesség szimbólumnak tekintették.

A druidák azt tartották, szellemi vezetőként irányt mutat a túlvilágon, és segít különféle varázslatok végrehajtásában.

Az ősi időkben a ló a harc szimbóluma volt, azt tartották róla, megvédi az embert a démonok hatalmától. Sokszor pénzeken is szerepelt. A gall Epona istennő a lovasok, lovászok, lovaskatonák patrónusa volt, képmásukat lóistállókban a jászolra festették, hogy védelmezzék az állatokat és biztosítsák a termékenységet. A lóistennőt bőségszaruval és kulccsal ábrázolták, ami a gazdagságra és az istálló őrzésére utal.
Csomómintával ábrázolva a gonosz erők zabolázására használták.

Az angliai Wiltshire dombján egy hatalmas fehér ló található, de a dél amerikai Nazca fennsík vonalaihoz hasonlóan, ez is csak felülről látható teljes pompájában. Ezt a helyet a Fehér Ló dombjának is nevezik.

Amulettként viselőjét bölcsességgel ruházza fel, védelmet nyújt számára.